confessor

Hát, eddig tartott ki a dolog. 6 nap. Több mint 2 hónap várakozás után nem egész egy hét alatt elfogyasztottam a 600-valahány oldalt, Richard és Kahlan történetének utolsó 600-valahány oldalát. Aki kíváncsi egy rövid és nagyjából spoiler-mentes sorozat-kritikára, kattintson a Tovább…-ra.

Szóval, aki esetleg nem tudná, a Confessor a sorozat záró, 11. kötete. A történetet és az előzményeket nem írom le, aki olvasta eddig úgy is tudja miről szól, aki meg nem annak nem akarok spoilerezni. A végén természetesen a jó győz és a rossz legyőzetik, de nem is ez a lényeg. Ez várható volt.

Amit ki szeretnék emelni, az Goodkind úr zsenialitása. Az apró, addig jelentéktelennek vagy legalábbis csak átmenetileg jelentős dolgok, mint a Temple of Winds, Magda Searus, First Wizard Baraccus, olyan hihetetlen módon alkotnak egy egészet, mintha ez így lett volna kitalálva a kezdetektől fogva. Egyszerűen mindennek megvan a helye a végén, mindennek és mindenkinek megvan a szerepe.

Egy szónak is száz a vége: amennyire az első 1-2 regényt gyermetegnek és Gyűrűk Ura-utánzatnak láttam, most már simán elismerem a zsenialitását, hogy a sok eddig kis külön résznek tűnő dologban egy teljesen összefüggő dolgot alkotott az író.

Emiatt csak ajánlani tudom mindenkinek, noha az utolsó rész még nem jelent meg magyarul.

Volt már valaki, aki olvasta? Vélemény?

Advertisements