Nagyjából másfél hónapos csúszással, de csak eljött ez a nap is: a rég beígért meglepi megérkezett. Hogy ne legyen totális zsákbamacska, annyit már most elárulok: Flashpoint. Akinek nagyon nem tetszik, nem nézi, nem kíváncsi rá, az ne menjen a Tovább… után. Minden más esetben viszont szerintem bőven megéri azt a pár perc olvasgatást, ami jön.

Mert amit sikerült nagy nehezen összehoznom, az egy teljesen exkluzív (értsd: nem mástól átvett) interjú Mark Ellisszel, a sorozat egyik kitalálójával és producerével. Amit tehát most olvastok, az egy teljesen ropogós (nagyjából fél napja landolt a postaládámban) kérdezz-felelek, csak a magyar rajongóknak. Helyenként nem a legjobb, és a fordítás sem mindig sikerült pöccre – ezt nézzétek el: sem újságíró, sem tolmács nem vagyok :)

flashpoint.0302.hdtv.xvid-notv[(014065)23-44-59]

– Kérlek, mesélj magadról. Mi a szereped a sorozatban? Mit teszel egy epizód forgatása alatt?
Stephanie Morgensternnel együtt hoztuk létre a sorozatot, mindketten íróként és (vezető) producerként tevékenykedünk benne. Más írókkal együtt találjuk ki az új történeteket, amiket aztán később más és más önt végleges formába. Stephanie-val eddig 9 részt írtunk (köztük a pilotot is), ebből kettőt egy másik íróval együtt. Néha jelen vagyunk egy-egy epizód forgatásán is, de jellemzően egy szobába zárkózva írunk. Általában egyszerre 3-5 történeten dolgozunk. Ezen kívül részt veszünk még az egyes részek forgatása előtti előkészítő megbeszéléseken is a stábbal és a rendezőkkel.

– A Flashpoint egy SRU nevű egységről szól. Mekkora valóságalapja van? Létezik SRU a való világban is?
– Az SRU-t egy ETF (Emergency Task Force – Gyorsreagálású Taktikai Egység) nevű torontói egység ihlette. Néhány történet valós eseményeken alapul, de nagy részük csak kitalált. Próbálunk minél inkább ragaszkodni a valósághoz, de gyakran kompromisszumokat kell kötnünk a valóság és a dráma között. Megpróbáljuk a lehető legjobban visszaadni a rendőri munkával járó érzelmi viszontagságokat. Minden rendőr másképpen dolgozza fel a munkájával járó nehézségeket – mi megvizsgálunk párat, néhányat pedig létező személyek történeteiből veszünk át.

– Muszáj megkérdeznem: a Flashpointban a hangsúly nem igazán a rosszfiúk megölésén van, inkább azon, hogyan beszéljük le őket a szándékukról. Ez teljesen eltér attól, amit az amerikai sorozatokban megszokhattunk. Ez abból fakad, hogy a kanadai mentalitás eltér az amerikaitól, vagy egyszerűen ilyen a show alap felállása?
– A csapat mottója a “Let’s keep the peace!” (“Őrizzük meg a békét!”). A kanadaiak szeretik önmagukat ilyen szerepben látni… A torontoi SWAT  csapatnak mindössze 9 halálos kimenetelű bevetése volt az elmúlt 40 évben. Eltartott egy ideig, amíg meggyőztük az amerikaiakat *ÉS* a kanadaiakat, hogy a mi rendőreinket érzelmileg megviselné, ha le kellene lőniük valakit (ahogy ezt láthattuk a pilot végén is – d.s.). Annyira hozzászoktunk már az erőszakhoz a képernyőn, hogy csak nehezen fogadjuk el, ha egy rendőrnek ez nem megy könnyen. És ez szerintem nagyon szomorú.

– Egy-egy epizód befejezése nagyon szomorú tud lenni. Hogy érzed magad egy ilyen epizód forgatása (például a Last Dance – 2×12) után? Kihat a napjaidra, a hangulatodra?
– A Last Dance-t Stephanie-val ketten írtuk, és tényleg hatással volt utána a hangulatunkra. Minden szempontból nagyon érzelmes történet, a stábnak nem volt könnyű nézni Laura és Evan táncát az epizód végén. Stephanie-val már majdnem két éve kitaláltuk ezt a történetet – közben viszont rájöttünk, hogy az egyik barátunk is ebben a szörnyű ritka betegségben (CJD – Creutzfeld-Jacobs Disease; szivacsos agyvelőgyulladás) szenved. Sokat vívódtunk, megírjuk-e, de végül úgy döntöttünk, hogy ezzel is emléket állítunk a barátunknak, és az ő kedvesének.
A One Wrong Move (3×01) után szintén nem volt könnyű. Nagyon fájdalmas volt búcsút mondani Lou-nak, de mindenképpen fel szerettük volna fedezni a helyzetben rejlő lehetőségeket: hisz ez a veszély az SRU minden egyes bevetésénél fennáll. David Frazee (az epizód rendezője – d.s.) erőltette, hogy erősítük fel a konfliktust a csapaton belül az epizód végén, és ez volt az, ami igazán valóságossá tette azokat az utolsó pillanatokat. Természetesen mondanom sem kell, hogy ez az epizód az egész stáb számára nagyon nehéz volt. Már az átolvasáskor voltak, akik könnyeztek – de az alakítások gyönyörűre és bátorra sikeredtek.

flashpoint212-1

– Az Attention Shoppers (1×06) végén hallhattunk Amy Jo Johnsont énekelni. Van rá esély, hogy ez újra megtörténik?
– Mindenképpen.

– Épp mire kezdtük volna megkedvelni Jessica Steent Donnaként, eltűnt, és visszatért Jules. Láthatjuk majd még Donnát, és esetleg megtudhatunk még róla pár dolgot?
– Nagyon remélem. Mindenki imádott Jessicával dolgozni, és nagyszerű alakítást nyújtott – főleg az Adam Barken által jegyzett Clean Hands-ben.

– A csapat általában elkeseredett emberekkel néz szembe: olyanokkal, akik mindenüket elveszítették már, akiknek nincs más kiút. Lesz majd olyan epizód, amikor IGAZI rosszfiúkkal kell majd megküzdeniük?

– Azt hiszem, már volt ilyen: most így a The Fortress (2×06) jut eszembe. Lesz még ilyen. Próbálunk hangsúlyt fektetni rá, hogy minden “rosszfiú”-nak legyen indítéka… hogy a csapatunknak legyen róla valami fogalma, miért teszi azt, amit tesz, és legyen a karakterekben némi komplexitás.

– A csapat néhány tagjának (mint például Wordy) a háttere még most is ködös. Lesznek a jövőben olyan epizódok, amikben többet megtudhatunk róluk?
– Nagy kihívás hét fős szereplőgárdának írni. De mindegyik színészünk szerepelni fog a következő részekben. Nemsokára jön egy nagyon klassz Wordy-s epizód… és sokat megtudunk majd Samről is. És Spike-ról. A következő 13 rész folyamán olyan új történetszálakat bontunk ki, amelyek nyomán minden szereplőnket jobban megismerhetjük.  Mindegyikükről nagyon jó írni.

Reklámok